Az előző topicot töröltük, mert a portál átesett egy koncepcionális és arculati változáson. Ide már az új portállal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket és javaslatokat várjuk!

Aki rajta marad levelezőlistánkon, érdekes gondolatokat, témákat, tanulmányokat fog kapni. Ebbe a topicba az ezekhez fűződő véleményeket és hozzászólásokat várjuk.

Létrehoztunk egy TONHAL videó fiókot a VIDEA magyar videómegosztó portálon. A link: http://videa.hu/tagok/1179130 - Ebbe a topicba várjuk a videókhoz való hozzászólásokat, véleményeket, felvetéseket!

Ide várunk minden ötletet és felvetést. Ha többen kérnek ugyanolyan témájú fórumot, megnyitjuk!

Lehet-e Jézus követője egy kultúrálisan buddhista ember? - A nyugati kereszténység ma sokkal inkább a saját kultúráját, irodalmát, zenéjét, szervezeteit exportálja misszió gyanánt, mintsem a Jézussal való személyes kapcsolatot. Mi a misszió lényege: hogy Jézussal találkozzanak az emberek, vagy hogy kereszténnyé váéjanak? El lehet-e választani a kettőt egymástól?

A mai fiatalokat nagyon nehéz megszólítani, és az érdeklődésüket fenntartani. Túlságosan gyorsan változik az ifjúsági kultúra, és mintha az egyház egyre jobban elmaradna attól, amit a mai fiatalok várnának. De mit is várnak pontosan? És hogyan teremthetnénk olyan környezetet, amelyben otthon érzik magukat, jól érzik magukat, és ami motiválná őket arra, hogy maguk is misszionáriusokká váljanak saját korosztályukban?

Dél-Amerikában, Afrikában, Kínában, Indiában, s újabban már az iszlám világban is egyre több ébredésről lehet hallani. Tíz- és százezres istentiszteletek, gombamód szaporodó gyülekezetek, és nem egyszer halottámasztásig is elmenő csodák hírei jellemzők a világ sok tájára. Európában azonban a kereszténység vegetál, és egyes előrejelzések szerint néhány évtizeden belül akár a perifériára is szorulhat. Miért nincs ébredés Európában - s miért van mindenütt másutt, Európán kívül?

Vannak, akik nem hisznek abban, hogy a vallásosságba rekedt népegyházi és a tradícionális gyülekezetek képesek lennének megújulni, és csak az "újban" tudnak gondolkodni. Új, és független felekezetek, új gyülekezetek és plántálások. Vajon igazuk van? Vajon az új borról és a régi tömlőről szóló jézusi példázat erre (is) érvényes? Hogyan támadhat fel egy haldokló gyülekezet?

Talán semmi nem vált ki annyi vitát manapság az egyházban, mint ez a kérdés. Az egyik oldalon ott vannak a keresztény metálegyüttesek és rapperek, a másikon pedig azok, akik egyenesen sátáninak tartanak minden könnyűzenét. Mit szólhatunk ahhoz, hogy Luther kocsmadalok dallamára írta az énekszövegeit, vagy hogy Mozarttal általában nincs bajuk az egyházzenészeknek, annak ellenére, milyen életet élt vagy hogy a komolyzene piaci részesedése hazánkban 0,5%. És mit szólhatunk arra, hogy ha valaki tud négy akkordot a gitárján, máris "dicsőítő zenekart" alapít? Biblikus hangszer-e a dob? És az orgona? Kinek szól egyáltalán az egyház zenéje? Akik "benn" vannak, vagy akik "kinn"? Egyszóval: van-e helye a könnyűzenének a templomainkban és a gyülekezeti életünkben? Ha igen, akkor hol? Milyen formában? Milyen feltételekkel?

Sajnos a "karizmatikus" szó az egyik leginkább degradálódott kifejezésünkké lett, amelyen már szinte senki nem azt érti, amit eredetileg jelentene. Mára a "karizmatikus" leginkább kegyességi irányzatot és kultúrát jelent, és általában vagy túlértékelt, vagy gyanús kifejezés. De hol az igazság? Mit kellene jelentenie ennek a bibliai kifejezésnek, s hogyan kellene biblikusan megnyilvánulnia a kegyességi életünkben vagy a gyülekezeti berendezkedésünkben? Hol a határ a rajongás és a biblikusság megélése között?

Ebbe a topicba konkrét ötleteket, tanácsokat várunk, amelyek segíthetnek az egyéni evangélizációban vagy a gyülekezeti misszióban. Be lehet mutatni módszereket, eszközöket, anyagokat, szervezeteket, mindent, ami másokat is segíthet abban, hogy elérje az egyházon kívül élő embereket.

A keresztény egyházak létszáma folyamatosan fogy. Ezzel szemben az okkultizmus és a keleti vallások egyre nagyobb teret nyernek. Nem tudtuk megragadni a rendszerváltás lehetőségeit sem, s ha megkérdezzük ma az embereket, Isten felé nyitottak, az egyház és a gyülekezetek felé nem. Vajon miért van ez így? És hogyan lehetne ezen változtatni?

Van-e hétköznapi jelentősége ennek a teológiai kérdésnek? Hogyan befolyásolja a hívők mindennapjait a válasz? És egyáltalán mi a válasz?

Szüksége van-e Jézusnak reklámra? Kereszténység a médiában.

Itt lelkészek hozzászólásait várjuk a lelkészeket érintő dolgokról, kérdésekről, tabutémákról.